Makarska riviéra az északnyugati Vrulje öböltől nyúlik, a délkeleti Bacina helységig. A belső határa a Biokovo hegytömb, míg a tengeren a Brac-csatorna, a Hvar sziget és a Neretva folyó felé nyílik.

Terület már lakott volt a távoli múltban. Az ősi időszakból mint Maccarum (Makarska), Breulia (Brela) és Biston (Bast és Baska Voda) emlegetik. Egy középkori szöveg szerint, mely egy térképet tár elénk a klasszicizmusból a makarskai riviérán keresztül haladt egy nagyon fontos út, mely összekapcsolta Salont és Naronat (fontos központja a Neretva).

Itt átható magas csúcsok és meredek sziklás hegy a Biokovo, friss finom gazdagsága a mediterán partjának és az erős expresszív sziklák, teszik ezt a régiót az egyik legérdekesebb részvé a horvát Adriának.

Az öbölben található, mely tökéletesen zárva van a két félszigettel sv Petar és Osejava Makarska ,majdnem a riviéra közepén, körülötte pedig a Biokovsko hegytömbök helyezkednek el. Makarska idővel egy erős regionális központtá fejlődött.

A Biokovo hegy lejtőjének geomorfológiai egyedisége és sokszínűség, valamint a rendkívüli mediteráni növényzet, számos endemikus fajokkal, az elmúlt két évszázad tanulmányozási anyaga. Ez hozzájárult a Biokovoi hegy terjeszkedéséhez 20.000 hektárra, és 1981-ben Bokovot Természet parknak nevezték azzal a lehetőséggel, hogy kinevezzék nemzeti parknak.

Makarska riviéra Horvátország egyik legfontosabb turisztikai régiója. Települések a lakosság tenger felé való költözésével alakultak ki, akik a múltban elsősorban szarvasmarha legeltetéssel foglalkoztak a Biokovoi legelőkön. Így fejlődött ki Baska Voda a szinte kihalt hegyi falu a Basta alatt. Hasonló módon formálódott Brela a klasszikus római romokon Berulijan. Tucepi Makarska délkeleti részén található, a helység egy római kori villa Jenna helyén jött létre. Podgora a Vrgorac felé vezető út elején található. Igrane helységben a magas torony dominál, 1920.-ban építették a román harang spliti katedrális modellje alapján.

A Markovici kis faluban van a Sv Mihovil teljesen fennmaradt templom, az egyik legjelentősebb emléke a makarskai riviérának, a XI és XII században épült. Zivogosceban a mosztari ferencesek egy kolostort építettek 1620-ban, és a Sv. Kriz nevű templomot. A Zaostrogban egy ideig létezett Ágoston-kolostor, melyet később elhagytak a törökök megérkezése előtt 1468.

Gradac, egy nagyon ősi város, helyszíne volt az egy kegyetlen harcnak a török és a velencei hódítók között 1666-ban. Ugyan ez a helység teljesen szét lett rombolva a második világháborúban, amikor az olasz fasiszták felégették majdnem az egész falut.

Belül a Biokovo hegy mögött a Bosznia és Hercegovina határ felé, a terület Imotska krajina nevet viseli, és ez már a kőkor óta lakott terület. A középkorban felemelt tornyoktól, Modrog-tó mögött kifejlődött falu és város Imotski, amely egyben a térség központja is. Vrgorac a múltban sok konfliktus központja volt, ami egészen a közelmúltig tartott. Itt született Tina Ujevica, az egyik legérdekesebb és legtermékenyebb horvát költő.